Katedráról a színpadra - Amikor a hagyomány és a mindennapok találkoznak

Hegedűs Edit már 12 éve dolgozik azért, hogy a fiatalok és az idősebbek megszeressék a néptáncot. A 2022-ben Alkotói díjjal elismert tanítónő nemcsak a tánc szeretetét adja tovább, hanem egy olyan közösséget kovácsolt össze, akik nemcsak a hagyományőrzésben vesznek részt együtt, de a mindennapokban is számíthatnak egymásra. Közös pont a néptánc, amely átszövi az izgalmas fellépéssekkel teli alkalmakat és a szürke hétköznapokat is.

Mikor és hol került kapcsolatba a néptánccal?

6 éves voltam, amikor a szüleim beírattak néptánc szakkörre. A próbák hangulata, a fellépések izgalma, a külföldi utak sikerei folyamatosan azt erősítették bennem, hogy a néptánc végig fogja kísérni az életem. Ennek immár 36 éve és a lelkesedésem töretlen.

Hogyan indult a Zsibongó Táncegyüttes?

2005-ben kezdtem tanítóként az algyői iskolában. Ugyanakkor elindítottam a néptánc szakkört is az alsó tagozaton. Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is nagyon lelkesek voltak, támogattak bennünket. Többen is kérdezték a következő években, hogy nem szeretnék felnőtteket is oktatni? Végül 2012. őszén megalakult a Zsibongó Táncegyüttes.

Hogyan tudta és tudja a táncot beiktatni a dolgos mindennapokba?

A tánc az életem része, akarva-akaratlan is bennem van. Minden nap kapcsolatban vagyok vele, csak az időtartam változó.

Milyen kiegészítőket és ékszereket szabad a viseletekhez hordani?

Ez tájegységenként különbözik, de a kaláris – általában élénk piros vagy fehér színű nyaklánc, füzér - és a kisebb fülbevaló mindenhol része a viseletnek.

Szoktak-e újítani a viseleteken?

Ha autentikusak szeretnénk lenni, akkor nem igazán újíthatunk. Azonban az eredeti viseletek, különösen a szép állapotúak, nagyon drágák. Amennyire a lehetőségek engedik, azért próbálunk közelíteni a tájegységekhez tartozó ruhákhoz, úgy megalkotni őket, hogy nagyon hasonlítsanak az eredeti viseletekhez. Idén nyitunk egy picit a világzene irányába is, ez a viseleteken is látszódni fog.

Gyűjti-e a viseleteket?

Nem vagyok kimondottan gyűjtő. Van néhány nagyon szép állapotú, eredeti viseletem, amelyekben, ha úgy adódik, még nagyobb szeretettel táncolok a színpadon.

Mennyi idő egy táncos hölgynek elkészülnie egy-egy fellépésre és mire kell ilyenkor odafigyelni?

Általában 1-2 órát vesz igénybe a készülődés. A hajfonás és a vasalás után a komplett viselet felvétele következik. Azt szoktam mondani, hogy a fellépés már akkor kezdődik, amikor a viseletet felveszed és addig tart, amíg le nem veszed. Ahogy a viselet szóban is benne van, tudni kell viselni azokat a ruhákat.

Hogyan álmodja meg, hogy éppen milyen táncot fognak táncolni és ahhoz a koreográfiát?

A koreográfiákat mindig alkotótársammal, Bogár-Szabó Bálinttal álmodjuk meg közösen. Nagyon jó vele együtt dolgozni. Bálinttal választjuk ki az új táncanyagot, amit általában a több napos nyári tánctáborban kezdünk el. Ekkor még csak a lépéseket kezdjük megtanítani, koreográfia akkor születik, ha a lépések már jól mennek. Igyekszünk olyan táncanyagot választani, amihez hasonlót még addig nem tanultak a táncosok. Úgy is mondhatnánk, megpróbáljuk a Kárpát-medence minél színesebb táncpalettáját elkészíteni. De a változatosság kedvéért tanultunk már olasz táncot is: a Tarantellát. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy közvetlen környezetünk, a dél-alföld táncanyagát mindenki tudja, ezért a dél-alföldi oláhos, lassú és friss csárdás is a próbák fontos részét képezi. Szerencsésnek érzem magam, mert a Zsibongó alakulásakor is olyan partnerem volt Krisztin Ádám személyében, akivel szintén öröm volt alkotni.

Mi a titkuk, hogy ennyi év után is egy lelkes csapatot alkot az együttes?

Azt gondolom, hogy a csapat nagy része nemcsak a tánc és a mozgás miatt jár próbákra. Legalább ilyen fontos a közösség ereje is. Sok programon részt veszünk - főzőversenyek, vetélkedők - és szervezünk is magunknak, mert együtt zsibongani a legjobb.

Mi lehet a legjobb módja a magyar néptánc megőrzésének?

Sebő Ferenc Kossuth- díjas népzenekutató szavai jutnak eszembe: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” A Zsibongó már 12 éve megéli a hagyományokat Algyőn. Legyen ez sokáig így!

forrás: Algyői Hírmondó