Hagyományos mesterség, különleges darabok

A kosárfonás régi, hagyományos mesterség, azonban egyre kevesebb kézművest lehet találni, aki őrzi még a gyevi kosárfonók titkait. Szalmáné Simon Éva Alkotó-díjas szakemberünk nemcsak ismeri csínyjt-bínyját ennek a technikának, de szívesen tanítja is azt.

– Mikor kezdett el a vesszőfonással foglalkozni? 
– Ha jól emlékszem, 2011-ben vagy 2012-ben. Az interneten nézelődve akadtam Faragó Kriszta kosárfonó oldalára, ahol peddignád felhasználásával lehetett fonott tárgyakat készíteni. Az egységcsomagokat, szinte mind megvásároltam, és a leírás alapján elkészítettem. Ezután már csak a peddignádat vásároltam meg, és saját tervezésű kis kosárkákat készítettem. Tojásíró barátnőm, Lázár Nóra kérésére készítettem el életem első két vesszőkosarát. Ezeket Egerben állították ki a Gárdonyi év alkalmából. Szomorúfűz ágból, ami nem igazán alkalmas fonásra, mert vékony, hamar kiszárad, és fekete lesz, de ezt akkor még nem tudtam. Ezután jöttek a tanfolyamra járó idők, munka mellett, a családom támogatásával. A Hagyományok Háza, és egyéb közeli és távoli fonó alkalmak. Így ismertem meg a tiszaalpári kosárfonó Bársony Pista bácsit, a szalmaszakajtó fonó Gregor Balázs bácsit, a gyékényfonó Kovács Tibort, a szalma- és csuhéfonó Bencsik Mártát és Kovács Zoltán kosárfonó oktatót, akit jó néhány év óta figyelek, merre, hol tanulhatok tőle. Többször is részt vettem a Magyar Kézművességért Alapítvány AMKA pályázatain Budapesten. Így született meg néhány alkotásom, 2013-ban például Nóra írott tojásainak fontam két kosárkát, a Pálinkás Jóreggelt készlet 2014-ből, a Gyerekjátékok 2015-ben, rá egy évre a Betlehem, az Angyalok serege 2017-ben és végül a 2019-es Színek és Anyagok játéka.

– Milyen a jó vessző, honnan lehet beszerezni?
– A jó vessző szép egyenes szál, nem ágazik el, nem rágta féreg. Az országban több helyről is be lehet szerezni.

– Milyen előkészületek előzik meg a munkát?
– A konkrét kosárfonást megelőzi a vessző válogatása, áztatása. Mindezt pedig a termesztése. Azt is tudnunk kell, hogy milyen célra készítjük majd a kosarat, mert választhatunk nyers vesszőt, hántolatlan és hántolt vesszőt is.

– Mennyit változott ez a kézműves technika az évtizedek alatt? 
– Régen minden háznál meg tudták fonni a következő évre szükséges kosarakat, tárolókat. Felhasználták a kukorica csuhéját, a gyékényt, szalmát, és vesszőt is tudtak vágni a Tisza árterében. Tehát használati tárgyakat készítettek a vesszőből, például tojástartókat, piaci kosarakat, fás kasokat, halászati eszközöket, borigatókat, kerítést. Felhasználták a nyers és a héjas vesszőt is. A Háziipari Szövetkezet megalakulása hozta a hántolt vessző felhasználását. Manapság divat lett a skandináv stílusú kosár, a duplaszálas cikk-cakkos berakás technikával készült kosároldal, a bőr, vagy madzagfülű kosarak.

– Van-e kitől tanulni ezt a technikát?
– Igen, van. Először Szabó Jani bácsi mutatta meg, hogyan kell hántolt vesszőből kosarat fonni. Mai napig őrzöm azt a kis tojástartó kosárkát. Sosem felejtem el, amikor a tojásokat rátettük az aljra, számolgatva, hogy „hány tojásos” legyen az a kis tároló. Őrzöm és vigyázok néhány szerszámára is, amelyeket ajándékba kaptam nem oly rég Esztike nénitől. Az idén végeztem a Hagyományok Házában Csuhéfonás 60 órás képzésen, Bárány Mara tanítványaként. Jelenleg pedig Kovács Zoltán kosárfonó oktatótól tanulunk többen Békéscsabán, a Békéscsabai Népművészeti Egyesület szervezésében, OKJ-s képzésen. Az oktatáson öten veszünk részt, akik az Algyői ASzakkör tagjai vagyunk. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, és kihasználjuk az alkalmakat a továbbképzésre, mint például Makkai Zsókánál tanultunk üvegbefonást is Mezőkövesden. Mindemellett az interneten nagyon sok hirdetést lehet találni, aki tanulni óhajt, sok lehetőség közül válogathat.

– Kiket érdekel jobban az idősebb korosztályt vagy a fiatalokat?
– Minden korosztályt, de főleg a nők érdeklődnek többségben. Bár régen a vesszőfonás férfimunka volt.

– Mennyi időt vesz igénybe egy alkotás elkészítése?
– Változó, attól függ, mit szeretnék elkészíteni. A jelenlegi képzésen, ahová járunk, egy nap egy kosarat készítünk, amely lehet füles, piacos, bevásárló vagy gazdasági krumlitároló is akár.

– Mit szeret a legjobban a kosárfonásban?
– Az alkotás örömét. Vessző, csuhé, gyékény, szalma, mind szálasanyagok, mindet nagyon érdekes megmunkálni. Mind hasonló, ugyanis körrel kezdjük, és mégis más, mert míg egyiknek van tartása, addig a másikat egy kaptafára fonjuk meg. Tanítóim néhány útravaló, hasznos tanácsai: „Akkor jó, ha már engedelmeskedik a vessző!”, „Nem olyan nehéz, viszont nem könnyű.” „Nincs rossz vessző, csak ügyetlen fonó.” És itt a legszebb számomra: „Kosarunk, mint egy mandala, mely körbe-körbe haladva fonódik, figyelmünket ráfókuszáljuk, és ezáltal, a küzdelmek árán eljutunk önmagunkhoz.”

forrás: Algyői Hírmondó