Élménydús kiránduláson vettek részt a Nőegylet tagjai

Amikor a Nőegylet kirándulni megy óriási mázlijuk van, mert az érkező hidegfront pont kikerüli azokat a helyeket, ahová készülnek. Többnyire legalábbis.

Szeptember utolsó hétvégéjére tettük idei 3 napos kirándulásunkat, Magyarné Rozika a Görbe ország – Nógrád megye címet adta az útnak. Budai Évi sajnos nem jöhetett velünk, de gondoskodott róla, hogy még korán reggel együnk: két hatalmas tálca, még meleg kaláccsal indított útnak bennünket. Így azután volt energiánk alaposan bejárni az első állomást, a vácrátóti Nemzeti Botanikuskertet. Nagy szerencsénk volt, még virágoztak az indiai lótuszok a nagy tóban. Innen Csesztvére buszoztunk, mert 2023 nem csak Petőfi-, de Madách-év is, ezért megnéztük az író emlékére összeállított állandó kiállítást az emlékházban. Nagyon sokat tanulhattunk Az ember tragédiája szerzőjéről, de magáról a műről is.

A következő állomás Balassagyarmat volt: egy felkészült vezetővel sétáltunk a Palóc Múzeumhoz. Útközben, majd a múzeumban is nagyon sok új információhoz jutottunk a palócok életéről, szokásairól, megnézhettük Magyarország első skanzenjét is, amely egy palóc tanyát jelenít meg. Koszorút helyeztünk el Madách Imre szobránál.

Hosszú nap volt sok élménnyel, ideje volt, hogy felkeressük a szállásunkat Szécsényben. A jól megérdemelt vacsoránk palócleves és sztrapacska volt.

Másnap Szécsényben kezdtük a napot. A városnak két történelmi emlékhelye is van, az egyik a ferences templom, a másik a Forgách-kastély. Ezeket látogattunk meg, itt is helyi vezető segített megismerni a tudnivalókat, érdekességeket. Innen Ipolytarnócra mentünk. A vezetett túra előtt még kipróbáltuk a múzeum 4D-s moziját,  azt hiszem, felejthetetlen élményben volt részünk. De ezt is felülmúlta az itteni vezetőnk, és amit megmutatott nekünk. A cápafogas homokkő fal, az ősállatok lábnyomai, a megkövesedett fák és a csodálatos erdei környezet is örök élmény marad. Hollókő szépségeit önállóan fedeztük fel, szerintem nem kell bemutatni ezt a csodás települést senkinek.

Szombaton is fáradtan értünk vissza a szállásunkra, de Rozika arra kért bennünket, hogy vacsora után maradjunk az asztaloknál és énekeljünk együtt egy kicsit. Nem kellett könyörögnie.

Vasárnap reggelre elromlott az idő, így később indultunk, mint terveztük. Mátraverebély-Szentkútra mentünk. Az eső miatt a forráshoz vezető út le volt zárva, de az impozáns teret, a kegytemplomot körbesétáltuk és a csodatévő víz erejét is kipróbáltuk. Sajnos csendes elmélkedésre nem jutott idő, mert indultunk tovább Szirákra, a Teleki-Degenfeld Kastélyszállóba. A finom ebéd előtt még meghallgattuk az épület történetét, kicsit körül is tudtunk nézni a szobákban, már ahol nem lakott éppen vendég. Innen mentünk Veresegyházra, a Medveotthonba. Itt nagyszerű és nagyon fontos munkát végeznek. Olyan vadállatok (nem csak medvék, hanem oroszlánok, farkasok is) találnak menedéket, amelyeket mostoha körülmények között tartottak. Itt a lehetőségekhez képest kényelmesen, megfelelő élőhelyet biztosítva számukra, életük végéig élhetnek.

Innen már hazafelé vettük az irányt.

Vezetőnk, Magyarné Rozika nagy lelkesedéssel és felkészültséggel indul útnak velünk, minden helyszín előtt mesélt a hely történetéről, a hozzá kapcsolódó történelmi eseményekről, emberekről. Vagy éppen a ma élőkről, például Veresegyházzal kapcsolatban. Olvasott nekünk Arany-balladát, énekeltünk biztatására megzenésített Petőfi-verset.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy a tervezetthez képest kevesebben tudtunk részt venni ezekben az élményekben.

És még egy: az algyői (és szegedi) asszonyok nem bízzák a véletlenre, ha süteményről van szó. Azt hiszem, ha összeraktuk volna egy asztalra a poggyászokban lévő finomságokat, egy nem túl szerény lakodalmat is elláttunk volna. Sütiben verhetetlenek vagyunk!

forrás: Algyői Hírmondó (Bakosné Terhes Anita - Algyői Nőegylet)