Elhivatottság és akarat, egy hosszú távú befektetés alapkövei

Kopasz Bálint a kanadai Halifaxben rendezett kajak-kenu világbajnokságon K1 1000 méteren újra világbajnok lett, ráadásul K2 500 méteren Nádas Bencével is a dobogó legfelső fokára állhatott. Az éremeső még nem ért véget, hiszen alig két héttel később Münchenben az Európa-Bajnokságon is elhozta a királyi szám aranyát. Fantasztikus és egyedülálló teljesítményéhez kemény munka és alázat társul. A befektetett energiáról és az idáig vezető útról beszélgettünk vele és édesanyjával, Demeter Irénnel.

– Mikor vált a kajak az élete részévé?
– Bár már 7-8 évesen vízre szálltam, kenutúrákon vettem részt itt Algyőn, de 9 évesen ültem be a kajakba először édesapám, majd édesanyám felügyelete mellett. Itt az algyői Tisza-parton indult a karrierem és 13 évig itt is edzettem. 2019-es felnőtt világbajnokság után igazoltunk Győrbe, de a mai napig is itt edzünk hazai pályán.

– Hogyan lehet a tanulással összeegyeztetni a versenysportot?
– A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium sport tagozatos osztályába jártam, így elvárás is volt a sport. A tanáraim teljes mértékben támogattak az egyre komolyabbá váló pályafutásom során. 2014-ben vettem részt életem első nemzetközi versenyén az Ifjúsági Európa Bajnokságon, talán ettől kezdve mondhatom magam professzionális sportolónak és nagy segítség volt, hogy az iskola teret engedett az élsportnak.

– Mi az első gondolata akkor, amikor elsőként halad át a célvonalon?
– Megkönnyebbülést érzek. Nem is csak a siker miatt, hanem azért, mert a kőkemény befektetett munka megtérül, és a verseny alatti fizikai fájdalom akkor véget ér. Az utolsó 150 méteren hatalmas a nyomás testileg és lelkileg is rajtam. Az izmok lelassulnak, mintha ólomsúlyokat kötnének rám, de ilyenkor sem szabad feladni a csatát. A futam végeztével rendeződik a vérnyomás és a pulzus, megkönnyebbül az ember. Onnantól pedig már felemelő érzés vesz erőt a sportolón.

– Nehézséget jelent-e, ha nem egyedül ül a hajóban?
– Számomra könnyebb egyéniben versenyeznem, mert olyankor csak magamra kell figyelnem és gazdaságosabban tudok kajakozni. Csapatban nagyon összhangban kell lenni a társammal. Minden apró hullám, szél befolyásolhatja a kajakozást, ezekre menet közben kell figyelni és kompenzálni. A páros kajakozáshoz akár évek is kellenek, hogy összeszokjanak a versenyzők. Nekünk például Nádas Bencével másfél hónapunk volt együtt edzeni, ami igazából nagyon kevés, de szerencsére sikerült hamar lekövetnem őt, és sikeresen tudtunk szerepelni.

– A pandémia nagyon sok sportoló életébe bekavart. Ön, mint édesanya és edző, hogyan értékeli Bálint felkészítését ez alatt az időszak alatt?
– Amikor kiderült, hogy nem lesz olimpia, akkor már tudtuk, hogy egy egész évet máshogy kell felépítenünk és azt a hátrányt, amelyet ez okozott, az előnyünkké kellett formálnom – mondta Demeter Irén. – A terhelésből visszavettem, de mégis olyan formában tartottam Bálintot, hogy ősszel, amikor volt lehetőség versenyezni, akkor azt méltóképpen tehesse meg. Szerencsére ez jól sikerült, mert nagyon jó formában volt Bálint. Amit szakmailag elterveztem, azt végig is tudtuk vinni.

– Milyen megmérettetésre készül még az idén?
– Hazánkban és külföldön is májustól szeptember elejéig áll rendelkezésünkre olyan időszak, amikor versenyezhetünk. Ezután megmérettetések szempontjából bezárulnak az ajtók. Ilyenkor szokott lenni egy hónap szünet, amikor nekem is van lehetőségem pihenni, utána viszont indul újra a felkészülés.

– Hogyan zajlik ez a nem túl hosszú pihenés egy olimpikon esetében?
– Unatkozni sosem szoktam, hiszen rendezvényekre hívnak meg, ahol segítek és népszerűsítem a kajak sportot. Várnak rám megjelenések és interjúk. Mindez után pedig jut egy kis időm és energiám olvasni. Egy átlagos hétköznapon körülbelül 2 óra szabadidőm van, azonban a versenyszezon után kicsit többet tudok erre is szánni. Érdekel az egészséges táplálkozás, az étrendkiegészítők, de szívesen olvasok, tanulok is új dolgokat ezzel kapcsolatban. Korábban ásványokat gyűjtöttem és ez a szerelem a mai napig elkísér.

– Milyen érzés példaképnek lenni az ifjú kajakosok szemében?
– Sűrűn találkozok kedves fogadtatással, és ez nagyon jó érzés. Kicsit furcsa is ezzel szembesülni, hiszen még én is fiatal vagyok, mindenesetre azt látom, hogy évről-évre egyre többen ismernek meg és tisztelettel fordulnak felém. Jól esik, hogy példát tudok nekik mutatni, és remélem sok-sok tapasztalatot és tudást tudok majd a későbbiekben átadni nekik. Mindenképpen a kajak sportban szeretnék maradni még akkor is, ha majd egyszer a befejezés mellett döntök. Szeretném arra biztatni a fiatalokat, hogy induljanak el ezen az úton.

forrás: Algyői Hírmondó