Baka István mutatta be elsőként a tizenhét éves Bakos Andrást, akinek most jelent meg az első kötete

Nem siette el az első kötetének megjelenését, ami a napokban, negyvenkilenc éves korában jelent meg. Bakos Andrást a szegedi olvasók tizenhét éves korában ismerhették meg, amikor a Délmagyarországban megjelent versei elé Baka István írt ismertetőt. Nem akármilyen indulás volt ez. 

Isteni testek címmel csütörtökön az algyői könyvtárban mutatták be Bakos András újságíró, szerkesztő első verseskötetét, amiről Orcsik Rolanddal, a Tiszatáj folyóirat szerkesztőjével, költővel, műfordítóval beszélgetett.

A könyv a Tiszatáj Kiadónál jelent meg, így mi sem lehetett természetesebb, mint az, hogy indulásáról, pályájáról, kitérőiről éppen Orcsik Roland kérdezze az évtizedek óta a szegedi újságírás egyik meghatározó alakját, Bakos Andrást. A szerzővel az est után beszélgettünk.

Vidéki, gátlásos fiú volt, akinek történetesen nem ment jól a matematika, és ráadásul szigorú tanárt kapott a tantárgyhoz. Sok kudarcélményt gyűjtött össze emiatt Szegeden gimnazistaként, de öt perc sétára volt az iskolától a Kincskereső szerkesztősége. Itt kereste fel Baka Istvánt, akinek az egyik első mondata az volt hozzá: „nagyon ügyes vagy”.

Kézről kézre Szegeden

Nagyon szegedi a történet, ahogy Bakos András eljutott az akkor itt élő és alkotó Bakához. Középiskolásként írt verseit a gimnázium lapját szerkesztő tanárának mutatta meg először, aki a Szegedi Egyetem című újság irodalmi szerkesztőjéhez, Solymosi Bálinthoz irányította.

Solymosi pedig tovább, az akkor szintén itt élő újságíróhoz és költőhöz, Darvasi Lászlóhoz. A tehetség mocorgását mindannyian felismerték. Ezt jelzi az is, hogy Darvasi küldte tovább az ifjú versírót Baka Istvánhoz.

Éppen a világhírű litván, de emigrációban élő költő, Tomas Venclova verseit ültette át magyarra nyersfordítás alapján Baka, aki megkérte a harmadikos gimnazista fiút, segítsen neki ebben. Pár nappal később, amikor egymás mellé tették, összehasonlították és elemezték a két műfordítást, akkor hangzott el a már idézett dicséret. Talán éppen egy matematika óra után.

Az önbizalomhiánnyal küzdő fiatalemberre ráfért a bátorítás, aki már akkor sejtette, hogy újságíró lesz egyszer Szegeden. Életében elég korán minden vektor abba az irányba mutatott, hogy a Délmagyarország szerkesztőségében fog dolgozni – jegyezte meg Bakos András.

Életének meghatározó és hosszú időszakát töltötte a napilapnál, ahol 2019-ben köszönték meg a munkáját. Ez nagyon rosszul esett – emlékezett vissza, hozzátéve, hogy sem a lapra, sem az ottmaradókra nem haragszik.

Korántsem előzmények nélkül jelent meg az Isteni testek című szabad- és kötött verseket, ezek között szonetteket is tartalmazó kötet. Bakos András az elmúlt évtizedekben rendszeresen publikált a legrangosabb hazai irodalmi folyóiratokban, így a Holmiban, a Mozgó Világban és a Tiszatájban, valamint az Élet és Irodalomban.

A legbüszkébb a Holmiban és a Tiszatájban megjelent verseire és prózáira – tudtuk meg. Az előző mondatból kiderül, hogy több műfajban dolgozott egyszerre, noha az újságírás kevés időt hagyott a vers- és a prózaírásra.

Amit az újságíró nem írt meg

Az új kötetben szereplő szabadverseiről összefoglalóan azt mondta a szerző, hogy azok többnyire olyan történeteket mesélnek el, amelyek az újságíró tudósításaiból kimaradtak vagy azokba nem fértek bele.

A rendszeres újságírói munka hiánya 2019-től lehetőséget adott Bakos Andrásnak, hogy többet és elmélyültebben foglalkozzon verseivel. Orcsik Roland mellett a szintén szegedi irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás noszogatta a szerzőt, hogy ideje volna összeállítania első kötetének anyagát.

Közben más feladatok is megtalálták. A Délmagyarországban töltött utolsó munkanapja után már a Magyar Narancs azzal kereste meg, hogy nem volna-e kedve ott dolgozni. Ezzel párhuzamosan egy könyvkiadónak dolgozik korrektorként és tanulja a könyvszerkesztést.

„A magam főnöke vagyok”

Jól vagyok, megnyugodtam. Most lassan ötvenéves fejjel kell megtanulnom, hogy vállalkozóként a magam főnöke vagyok. Így nincs felettesem, nekem kell eldöntenem, mennyi munkát vállalok, és mennyit tudok elvégezni – kapunk képet a friss kötetes szerző mindennapjairól.

Nemrégiben a feleségem kérdezte meg, hogy melyik volt az a hétvége, amikor nem dolgoztam. Nem tudtam rá felelni – idézte fel a párbeszédet beszélgetőtársunk, jelezve, hogy a feladatok igencsak megtalálják.

A most megjelent kötet összeállítása kezdetén hatvan versről gondolta, hogy szerepelhetne a könyvben. Előbb maga szűkített, majd a szerkesztőre, Orcsik Rolandra várt ez a feladat.

Az Isteni testek című kötetében szereplő versek sok szállal kötődnek Bakos András szűkebb közösségéhez, Algyőhöz, de tágabban Szegedhez és a megyéhez is.

forrás: www.szeged.hu (Bod Péter)