24.hu cikke Algyőről

A település a rendszerváltás után önállósult, levált Szegedről. Azóta az itt olajkutakat működtető Moltól érkező iparűzési adónak köszönhetően gazdag településnek számít. Illetve: annak számított.

A nagyközséget 2014 óta az egykor jobbikos Molnár Áron vezeti. Az elődje és ő még a pénzbőség idején a közintézményekre napelemet telepített, szigeteltetett, nyílászárókat cseréltetett, ahol mód volt rá, termálvízre köttette a fűtést, a hamarosan elkészülő bölcsődét pedig hőszivattyús rendszer temperálja, de így is durva lesz a települési gázszámla. Azt mondja: „A gáz- és az áramszerződéseink idén lejárnak, és a jelenlegi tarifa öt-tízszeresére kapok ajánlatokat. Most az összes fogyasztási helyet átnézzük, mindenhonnan takarékossági tervet kérünk be.”

Noha Molnár Áron sose volt fideszes, azért nyernek pályázatokon, „ha nem is annyit, mint egy hasonló méretű, de fideszes település”.

Úgy látja, a kormány pucérra vetkőzteti a településeket. „És a polgármesterek lényegében eszköztelenek. Idén 310 millió forintot vett el tőlünk szolidaritási adóként, jövőre 470 millióra nő a sarc, vagyis a költségvetésünk minden negyedik forintja az államhoz kerül. Az emberek elemi felháborodása tán elgondolkodtatná Orbánt, hogy valamit nagyon elkalkulál, de ennek a népnek bármi letolható a torkán.

"Soha, senki nem háborog, inkább csak hátrál, míg hanyatt nem esik. Algyőn sincs forradalmi hangulat, kapcsolják a lámpát, lezárják a fél házat, a maradékban leveszik tizenöt fokra a fűtést, és tűrnek.”

A polgármester úgy látja, a helyi vállalkozások is pengeélen táncolnak.

„A Covid kivéreztette őket, a rezsiemelés újabb tőr a hátukba, és ha a kormány az ígéretéhez híven meglépi a minimálbér-emelést, azzal végképp beteszi nekik a kaput. Decembertől, januártól tömeges csődökre számítok, és ha a vállalkozók lehúzzák a rolót, akkor tovább csökken az önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele. Még csak most kezdődik az igazi horror.”

Az algyői könyvtárvezető, Dományházi Edit eleget tett Molnár polgármester kérésének: két gépelt oldalon összeállította energiatakarékosági tervét. Ledesre cserélné a fénycsöveket, óvatosabban kapcsolná a villanyt, a nappali fűtést egy-két fokkal veszi lejjebb, öttel az éjszakait, és rotálja a folyóirat-előfizetéseket, vagyis fél évig az egyiket rendeli, fél évig a másikat, s ha nagyon muszáj, slankítja a nyitvatartási időt.

Viszont lehetőséget is lát a rezsirobbanásban.

„Algyőn öt és félezer ember él, ebből kétezer könyvtártag, még idén elérjük a kétezer-huszonkettőt. Jó páran jelezték, hogy a hideg beálltával napközben beülnének, felcsapják a laptopjukat és a fejhallgatójukat, innen hómofiszolnak, ne kelljen otthon fűteni. Ez tetszik! Miért ne funkcionálhatna intellektuális melegedőként is a könyvtár? Akár húszan is beférnek, az már testhőben sem elhanyagolható tétel. Az az egy biztos, hogy senkit nem fogok elzavarni.”

Amúgy is a közösségi tér felé mozdult a könyvtár, mióta Edit vezeti. Szerzett néhány levetett kanapét, egy olvasó csergét hozott, más szőnyeget, kislámpát adott, megint más vízforralót teához, kávéhoz. „És ez csak a kezdet. Ahogy gyarapszik a közösség, apránként kitalálja saját magát. Lehet, túl optimista vagyok, de egészen felvillanyozza az embert ez a rezsiválság!”

Bakos András is könyvtártag, ráadásul sokszoros önkormányzati képviselő. Ő azt meséli porkávézás közben, hogy már a rezsirobbanás bejelentése utáni héten „eladó” tábla került ki néhány öreg, immár kifűthetetlennek számító házra. „Ami pedig korábban is eladó volt ebben a szigeteletlen kategóriában, annak azonnal esett az ára, egy negyvenmilliósat levittek harmincnyolcra, de már örülnének, ha harmincötért elmenne.”

Bakos úr özvegy, a családi házát egyedül lakja.

A tetőteret lezárom, eztán csak lent fűtök, kibírom, de attól nagyon tartok, hogy a hőmérséklet-különbség miatt repedezni kezdenek a falak.

Van neki egy kis könyvelőirodája. Egy ideje a katájukat vesztett kuncsaftokba próbál lelket verni. „Nem könnyű, mert az alternatívának kínált átalányadózás sokkal többet elvisz. Akit eddig épp eltartott a mikrovállalkozása, kata nélkül fejre áll, aki pedig túlélte az adóváltozást, azt az új rezsi teszi tönkre, a minap épp egy családi házban működő kutyakozmetikus zárt be, és csak most jön a java.”

Algyő legszínesebb egyénisége(inek egyike) Balázs Zsolt, alias Dzsorden. Aki egyrészt alterzenész basszgitáros, másrészt harmadik ciklus óta független önkormányzati képviselő, harmadrészt harminc éve ezermester boltot visz a városban. Kiskereskedése a lokális gazdasági prosperitás lakmusza.

Azt mondja, a rezsiemelés bejelentésének másnapja óta húsz százalékkal kisebb a forgalma.

„A Covid alatt pörgött az üzlet, mindenki barkácsolt otthon, de július dereka óta pang minden, különösen a lakossági vásárlóknál durva a visszaesés. Az árak már bő egy éve megindultak fölfelé, de most egyenesen az egekbe szöktek. A szigetelőanyagok másfélszer annyiba kerülnek, mint pár hónapja, a vas ára a duplájára nőtt, például a szög kilója 690 forintról 1350-re ugrott. Mindenki számol, racionalizál, próbál életben maradni, tán szó szerint a jég hátán. A következő tél vízválasztó lesz.”

Megosztjuk Dzsordennel rezsimontipájtonos észlelésünket, és megerősítést nyerünk. Azt mondja:

Akinek bármi köze van a hőszigeteléshez és a fűtéskorszerűsítéshez, annak annyi a munkája, haza se megy. A gázszerelő haverom kétségbeesésében lehúzta az autójáról a matricát, mert nem tud dolgozni az állandóan csörgő mobiljától.

forrás: 24.hu (Nagy József), fotó: Szajki Bálint