Új előadó, új technika

Igazán izgalmas programnak ígérkezett az idei második foltvarró tábor, hiszen nemcsak egy különleges foltvarrótól tanulhattak a résztvevők, de még egy speciális technikát is elsajátíthattak. Saját módszeréről és a kézimunka szeretetéről beszélgettünk az Angliában élő Horváth Katalinnal, aki a tábor erejéig Algyőre látogatott.

– Hogyan került kapcsolatba a kézimunkával?
– A nagymamám nagyon ügyesen kézimunkázott, bábokat, párnákat készített nekünk. Minden ünnepre csinált valami meglepetést. Emellett tanított minket is hímezni, kötni, varrni és horgolni. Édesanyám is nagyon szépen varrt, édesapám pedig megtanított a varrógéppel bánni. Mi ilyen kézműves, kreatív család voltunk mindig is, és ez átragadt ránk, gyerekekre is.

– Miért a foltvarrás mellett állapodott meg?
– Igazából nagyon sok kézimunka fajtát kipróbáltam. Gyerekkorom óta kötöttem, horgoltam, varrtam, nagyon szerettem ezt a fajta elfoglaltságot. A textilekkel való munka igazán függővé teszi az embert. Egyszerűen az alkotó beleszerelmesedik, mindig új témák és lehetőségek jönnek, amelyeket muszáj kipróbálni. Végül itt ragadtam, és nagyon szeretem ebben kiélni a kreativitásomat.

– Hogyan került Angliába?
– A férjemet követtem, aki munka miatt indult útnak. Angliában kezdtem el igazán a foltvarrással foglalkozni és ezzel tevékenykedni. Ott is van foltvarró céh, különféle régiókban tömörülünk, és vannak foltvarró csoportok. Angliában is ugyanilyen nyüzsgő az élet, mint itthon és nagyon jó közösségek alakulnak ki. Ez a másik része a dolognak, ami vonzó, hogy nagyon nagy közösségteremtő ereje van a foltvarrásnak.

– Mit jelent a DST technika?
– Az az igazság, hogy én az internetről, könyvekből, autodidakta módon tanultam a foltvarrást. Alapvetően kísérletező fajta vagyok, szeretek mindenfélét kipróbálni, így dolgoztam ki a saját technikámat, és adta magát, hogy ezt esetleg másoknak is átadhatom. Ez egyfajta applikáció, de nagyon sok más dologra is lehet használni. Tulajdonképpen ez a technika egy másfajta hozzáállás, máshogyan kell nézni a munkafolyamatot. Lerajzoljuk a mintát egy alapra és ezt az alapot követve építjük fel a képet. Bármilyen képet, amilyet csak szeretnénk. Ez nagyon sok lehetőséget ad más technikák használatához, beépítéséhez a foltvarrásba. Lerövidíti a munkaidőt, gyorsabbá és könnyebbé teszi. Amikor én elkezdtem varrni, nem volt még túl sok eszköz, ami segítette volna a munkánkat. Nagyon találékonynak kellett lenni. Több problémába ütközik az ember a varrás során, amelyre próbál megoldást találni, így jutottam el a DST technikához. A szó az angol Draw-Sew-Trim szavakból ered, ami a rajzolj, varrj majd vágd le a felesleget fordításként írható le a legjobban.

– Milyen témákhoz nyúl szívesen?
– Biológia és kémiatanár voltam, nagyon szeretem a természetet. A fákat, a növényeket, az állatokat. Annak idején a környezetvédelem volt az egyik fő témaköröm. Igyekszem ebben a témában alkotni, a természetet megmutatni. A foltvarrás egy nagyon jó visszatérés is volt a szakmámhoz, mert nagyon szerettem tanítani, gyerekekkel foglalkozni. Az, hogy most azt taníthatom, amit imádok csinálni, az a hasznos, kellemes és jó, a boldogság összekötése.

– Milyen érzés a munkáit nemzetközi kiállításokon látni?
– Minden szinten örülök annak, amikor megosztjuk egymással és másokkal a munkáinkat. Jó látni mások alkotásait, megosztani a tapasztalatainkat és a tudásunkat. Amikor itthon vagyunk, akkor mindig kihasználom az alkalmat, hogy találkozzak hazai foltosokkal. Az idén volt szerencsém először részt venni az Országos Foltvarró Fesztiválon, ahol kiállítóként, oktatóként és zsűritagként is kivehettem a részemet a programból. Ez nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra.

– Mik a tervei a jövőre nézve?
– Szeretnék olyan képeket készíteni, amelyek megszólítják az embereket. Tehát alkotni minél többet, olyan dolgokat, amelyek belőlem fakadnak, nem feltétlenül megrendelésre készülnek. Emellett szeretném az oktatást is folytatni és inspirálni minél több embert.

forrás: Algyői Hírmondó