Húsvéti ünnepkör kialakulása

A kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásának emléknapja latinul pascha, héberül pészah. A magyar húsvét szó egyrészt a húshagyó keddtől tartó hústilalom végére utal, másrészt arra, hogy Krisztus feltámadása után felvette újra a testet (húst), harmadrészt utal a húsvéti szentáldozásra, mellyel a keresztény hívő teljesíti Jézus felhívását „vegyétek ez az én testem”:

Az Ószövetségi pászka ünnep a zsidók egyiptomi fogságból való szabadulásának emlékünnepe. Jézus ezen a napon ülte az utolsó vacsorát tanítványaival (1Kor 12,14), és a keresztények számára ő maga lett a húsvéti bárány (1Kor 5,7). A keresztények húsvétját a zsidó pászkához az köti, hogy Jézus közvetlenül a zsidó ünnep előtt valószínűleg Kr.u. 30 ápr. 7-én, Pontius Pilátus ítélete nyomán keresztre feszítették és meghalt. Erre emlékezünk nagypénteken, és vasárnap hajnalban feltámadt, ezt ünnepeljük húsvét vasárnap. A keresztények húsvéti hitét, a hitvallás fejezi ki legtömörebben: „harmadnapon halottaiból feltámadt”.  Ez két dolgot jelent számunkra egyrészt az ellenőrizhető húsvéti beszámolóik igazságát (1Kor 15,1-11 vö. Mk 16,1-8 Mt 28, Lk 24, Jn 2021f), mely a tanítványok tapasztalataira épül. Másrészt Krisztus feltámadása a mi föltámadásunk bizonyítéka is, mert benne megjelent az új teremtmény (2Kor 5).

A zsidók húsvétot Niszán 14-15 napján ünnepelték, mely nap a hét bármely napjára eshetett, a holdévre épülő naptár szerint. A keresztények átvették ezt a szokást, bár egyébként szoláris naptárt használtak. Az ószövetségi ünnepet azonban új értelemben ünnepelték (1Kor 5,7-8), a kovásztalan kenyér a tisztaság, a Vörös tengeren való átkelés a keresztelés szimbóluma lett, és a húsvéti bárány a keresztények számára Krisztus lett. A 2. században Alexandria, Jeruzsálem és Róma egyházai a Niszán 14 nap utáni vasárnapon ünnepelték a Húsvétot, amely gyakorlat egyre inkább terjedt. 325-ben a niceai zsinat elő is írta a húsvét vasárnapi ünneplését a tavaszi napéjegyenlőséget követ első holdtölte utáni vasárnapra téve az ünnepet. Ez robbantotta ki a húsvét vitát, amely fájdalmasan megossza a keresztény közösségeket, és ezért nem ünneplik egy időben Jézus feltámadását a keleti és a nyugati keresztények.

A 4. századig egyetlen liturgia fogta össze az ünnepet, amely éjszaka kezdődött és hajnalban az un. vigliai misével zárult. A 4-6. századig gyakorlat volt, hogy ezen az éjszakán keresztelték meg az újonnan egyházba lépő tagokat. A 4. századtól ismeretes a fény rítus kapcsolódása a húsvéti szertartáshoz egyiptomi hatásként. A 6-16 századi korszakban megrövidült Európában a szertartás, és a feltámadás ünneplése szombat későeste lett, vagy éjfél előtt befejezték a liturgiát. Nagy Szt. Gergely pápa (590-604) a korai vigiliai mise mellett még egy újabbat is előírt. A 9. században a szertartás a déli órákban kezdődött és a mise du. 3 körül ért véget. A 14. században már délelőtt is lehetett a vigilia misét mondani. 1570-ben a Trienti zsinat misekönyve ezt a szokást szentesítette. Az Alpoktól északra a mezőgazdasági munkák miatt megrövidítették a húsvéti hét ünneplését három napra. 1955-ben nagycsütörtökön a szertartásoknak 17-20 óra között kellett történnie, nagypénteken 15-18 óra között tartották a liturgiát, nagyszombat éjfélkor kezdték a szertartást, de anticipálni lehetett, de semmiképpen nem lehetett este 8 előttire tenni az ünneplést.

Húsvét vigíliájának szertartása rendhagyó, kezdődik a húsvéti fény megáldásával, folytatódik az Exultet, a húsvéti örömének eléneklésével. Majd a sötét templomban ószövetségi olvasmányok hangzanak el az üdvösségtörténet legfontosabb eseményeiről, az evangélium olvasásakor gyújtanak világosságot és szólal meg az orgona és kezdődik az ünnepélyes szentmise. Ebben a misében történik a keresztvízszentelés is, és a jelenlévő katekumeneket ezzel keresztelik meg a mise alatt. A mise végén a föltámadási körmenet az oltáriszentséggel zárja az ünnepet. A tűz szentelés, a 8. században, a frank birodalomban jött divatba, a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására. A húsvéti gyertya szertartás a gall liturgiából került a húsvéti szertartásba. A keresztség szentségének kiszolgáltatása ősegyházi gyakorlat volt.
A tavasz kezdetén a húsvéti ünnepség sorozat, nem csak az újra éledő természetre, hanem a vallási múlt áttekintése után a derűs örök életre is figyelmezteti a keresztényeket. Ebben az értelemben boldog reményteli Húsvétot kívánok mindenkinek, az ortodox egyház hagyományos köszöntésével: "Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!"