Egyszál ének töltötte be a Szent Anna templomot 

Palya Bea Egyszálének koncertje nyitotta meg a Szent Anna napi búcsú rendezvénysorozatát a templomban. A művésznő hatalmas mosollyal és szeretettel érkezett meg, és már a beéneklésnél is betöltötte hangja a templomot. A koncert után pedig a Hírmondóval is beszélgetett kicsit.

– A nőiség, mint téma nagyon erősen jelen van az alkotásaiban. Mi ennek az oka?
– Egyrészt nagy volt a belső tét, nagyon sok történetnek kellett bennem meggyógyulnia, sok fájdalom, sok örökség, amivel kezdeni kellett valamit. Másrészt a Jóisten adott nekem hangot, amivel nem csak, hogy énekelni tudtam, hanem volt egy bátorság is, amivel az alig kimondhatóhoz én valahogy hozzáfértem. Nagyon sokan erre reagálnak. Oda is be tudok világítani, ahol a hallgatóság talán nem is járt még. Ezek a gondolatok, érzések egyszer csak összeállnak szavakká, bemennek a lélekbe és ott változást indítanak el.

– A dalainak, a szövegeinek mindig van valami rejtett mondanivalója is. Ez nyilván nem a véletlen műve. Milyen üzenete van a mai fiatalságnak, különösképpen a lányoknak?
– Két lányom van, 11 és 7 évesek, így igazán találó a kérdés. Az első üzenetem nekik az lenne, hogy bátran hallgassanak a testükre. Tanuljanak meg mélyen lélegezni és tanulják meg érezni, hogy mi van bennük. Így senki sem fogja majd elvenni az ő erejüket. Másrészt tanuljanak meg nagyon jól kommunikálni, szavakká formálni azt, amit éreznek. Érezni kell a testben azt, ami van pillanatról-pillanatra és erről jól kommunikálni. Fontos énekelni, hangot adni, amikor csak tehetik. Egy zengő á hang sok feszültséget tud oldani. Egy népdal vagy például az én dalaim ereje nem is kétséges, ezeket jó elővenni, hallgatni és énekelni.

– Számos kitűzővel, címmel nevesítik. Hatéves kora óta énekel és azóta számos területen kipróbálta magát. Mégis hova sorolja a munkásságát?
– Énekes dalszerzőnek tartom magam. Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy bár a népzene a zenei anyanyelvem, bölcsőm és az algyői koncerten is nagyon sok népdallal dolgoztam, de azért én igazán abban vagyok erős és az elmúlt 15 év arról szólt, hogy saját dalokat írtam. Ezeknek persze mindig van népzenei áthajlása, inspirációja, de valójában ezek saját szövegek, saját dallamok, saját ritmusok, saját testi-lelki élményből születő dolgok. Ezekre mindenki reagál. Olyasmi réteghez le tudok nyúlni, ami nemcsak az enyém és ez végső soron egy közösségi dolog.

– Az a hír járja, hogy az éneklés mellett egy egészen új dologba is belekezdett. Jelenleg mi foglalkoztatja igazán?
– A legfontosabb jelenleg számomra, amivel foglalkozom az az Énekeld magad szabaddá éves program, ugyanis nemcsak előadóként és koncertezőként működöm, hanem most már coachként is. Nagyon nagy örömöt lelek ebben, mert tudok segíteni az embereknek, hogy megtalálják a saját hangjukat. Ezen dolgozom most gőzerővel. Az első évfolyam 41 hallgatóval indult, ők tanulnak nálam jelenleg is. Ami engem is meglepett, hogy sokkal nagyobb az átalakulás, mint amire én gondoltam a tanítás ötletének felmerülésénél. Nemcsak, hogy ott van az éneklő térben Kodály országa, mert úgy énekelnek magyar és bolgárt népdalt, hogy mindenki sír az ötödik percben olyan gyönyörűség szól, hanem mivel a hangjukat és a testüket összekötik, olyan elementáris változás történik az életükben egytől-egyik, amely mind a vágyaik irányába mutat. Elindult a 2024-es beiratkozás is és fogynak a helyek.

– Milyen érzés Algyőre, gyakorlatilag a szülővárosa mellé jönni énekelni?
– Nagyon megható abban a szeretetben lenni és énekelni, amivel itt vártak engem. Egyébként pedig nagyon szeretek templomban énekelni. Sokat énekeltem már szólóban és orgonával is, nekem ez egy otthonos terep. Azt gondolom, bárkinek bármilyen az istene, valamilyen emelkedettség van a templomban és ez olyan pluszt ad, amely segíti a zenének és a hangoknak a röptetését.

forrás: Algyői Hírmondó