Algyő
...a Tisza virága

Megalakult az Algyői Értéktár Bizottság

A 2012. július 1-jétől hatályos, a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló, 2012. évi XXX. törvény ösztönzésére az elmúlt két és fél évben számos értéktár jött létre az országban és kialakult a hungarikumok és nemzeti értékek szerkezete. A nemzeti értékek és hungarikumok piramisszerűen szerveződnek, az alulról jövő kezdeményezéseken alapulnak. Az átláthatóság kedvéért a piramist a csúcsától lefelé mutatjuk be, nagyon röviden:

A Hungarikum Bizottság egy 16 fős grémium, amelyet a hungarikum-törvény hívott életre. Az elnöki teendőket az agráriumért és a vidékfejlesztésért felelős miniszter látja el. Tagjait a törvényben meghatározott miniszterek és szervezetek (igazságügyért felelős miniszter, helyi önkormányzatokért felelős miniszter, kultúráért és oktatásért felelős miniszter, agrár-vidékfejlesztésért és természetvédelemért felelős miniszter, turizmusért felelős miniszter, fejlesztéspolitikáért felelős miniszter) delegálják. A Hungarikum Bizottság legfőbb feladata a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteményének összeállítása.

A Hungarikum Bizottság munkáját szakmai ágazati szakbizottságok segítik. E szakmai területenként szervezett testületek véleményező, tanácsadó, javaslattevő, döntés-előkészítő jogosultságokkal rendelkeznek, illetve tartalmi szempontok szerint elbírálják a támogatási pályázatokat. Az egyes szakbizottságok részterületei: Agrár- és élelmiszergazdaság – Egészség és életmód – Ipari és műszaki megoldások – Kulturális örökség – Sport, turizmus és vendéglátás – Természeti és épített környezet – Hungarikum Védjegy Szakbizottság.

Az értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszerben, a Magyar Nemzeti Értékek Piramisában történik. Az értékek felkutatása, azonosítása és gyűjtése a településeken kezdődik, hiszen a helyi értékeket a helyiek ismerik a legjobban. A helytörténészek, muzeológusok, néprajzosok, pedagógusok, szakemberek, lokálpatrióták sok helyen már el is készítették a helyi értékek listáját, amely folyamatosan bővíthető. A lokáli értéktárak mintájára alkotják meg az önkormányzatok a megyei és tájegységi értéktárakat. A Magyar Értéktárat pedig a helyi, ágazati és külhoni értéktárak összesítése során a Hungarikum Bizottság állítja össze.

(Egyes, megkülönböztetésre, kiemelésre méltó, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményének számító nemzeti értékeket a törvényben nevesített Hungarikum Bizottság hivatott egyedi értékelés eredményeként is hungarikummá minősíteni.)

A magyarságra jellemző értékek az alábbi értéktárakba tagozódva kerülhetnek be a Kiemelt Nemzeti Értékek listájába, majd onnan a Hungarikumok közé: Települési értéktárak – Megyei értéktárak – Tájegységi értéktárak – Ágazati értéktárak – Külhoni magyar értéktárak.

Mindebből kitűnik, hogy immár több szempontból is érdemes összegyűjteni a helyi értékeket, amelyek a megyei értéktárba kerülve nagyobb nyilvánosságot nyernek, növelik a település hírnevét, így közvetve a turizmus és a gazdaság fellendüléséhez is hozzájárulhatnak. A helyben összegyűjtött értékek, amennyiben bizonyos kritériumoknak megfelelnek, bekerülhetnek a megyei értéktárba, de a kiemelt nemzeti értékek, sőt, akár a hungarikumok listájára is.

Algyő Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 2015. január 22-i ülésén hozta létre az Algyői Értéktár Bizottságot. A képviselők döntése szerint a bizottságot Bene Zoltán, Gálné Nagy Ildikó, Győrfi László, Kneip Ferencné és Vámos Zoltán alkotják. Feladatuk, hogy ösztönözzék az algyőieket: javasoljanak helyi értékeket az értéktárba, a magyar értékek azonosításának folyamatába ugyanis bárki bekapcsolódhat, a települési értéktár bizottság nem letéteményese sem a javaslattételnek, sem az értéktár kialakításának, csupán kezelője a javaslatoknak. Javaslattételre minden állampolgárnak lehetősége van egy adatlap kitöltésével, amely letölthető az internetről, az algyo.hu Algyői Értéktár rovatából, vagy személyesen kérhető a Faluházban és a Könyvtárban. A javaslatokat e-mailben a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címre küldhetik el, vagy személyesen a Faluházban, vagy a Könyvtárban adhatják le. Ezen kívül a www.hungarikum.hu/javaslat oldalon is lehet javaslatokat tenni, ezek azonban nem közvetlenül az Algyői Értéktár Bizottsághoz futnak be.

Ezúton is kérjük az algyőieket, vegyék számba a környezetükben föllelhető értékeket, s tegyék meg javaslataikat, hogy az Algyői Értéktárat közösen tölthessük meg tartalommal!

A helyi értékek bejelentése nevű űrlap letölthető innen!

Algyői Értéktár Bizottság

Algyői Értéktár Bizottság döntése alapján 11 algyői érték került az Értéktárba - Süli András életműve, Gálné Nagy Ildikó szövő és népi iparművész munkássága, Algyői Hagyományörző Citerazenekar, Móra Ferenc Népszínház, Fehér Iskola, Atka, Szent Anna-templom, Hangár, Algyői gyógynövénykert, Algyői Halászcsárda, Algyői olajmező

Algyői Értéktár:

- Kulturális örökség

- Egészség és életmód

- Sport, turizmus és vendéglátás

- Ipari és műszaki megoldás

 az ev tajhaza Rajztábla 6

Cím: 6750 Algyő, Kastélykert utca 42.
E-mail cím: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap :
algyoitajhaz.hu


Nyitva tartás:
Szerda, péntek, szombat 8-12-ig.

Más időpontokban bejelentkezés után az alábbi telefonszámon:
06-30/415-04-35, Izbékiné Cseuz Gabriellánál.

 

20151203 tajhaz 1Az algyői Kastélykert utca 42. szám alatti tájház épületének egy helyiségében eredetileg kovácsműhely működött. A XX. század elejétől Elekes László kovácsmester és családja élt és dolgozott benne. A mesterség öröklődött, Elekes László fia, Gyula – a polgári iskola elvégzése után – kitanulta édesapja foglalkozását, és maga is a család kovácsműhelyében kezdett dolgozni, patkolókovács lett. A család leszármazottai ma is élnek, Elekes Gyula gyermekei, Gyula és Éva családjaikkal jelenleg Szegeden, illetve Orosházán laknak.
Elekes Gyula szorgos munkája nyomán a kohóban mindig lobogott a tűz, pattogtak a szikrák, az udvaron csengett a vas. A kohó helyisége az utcára nézett, közvetlenül a nagykapu mellett alakították ki. Így, aki körülbelül 60 évvel ezelőtt végighaladt a Kastélykert utcán, biztosan felfigyelt a kohó tüzének lángjaira, a kesernyés füstszagra, a kapu előtti korláthoz pányvázott lovakra.
A több, mint száz éves épület az idők során nem változott jelentősen. A vastag, vályogfalú ház nem az Alföldön megszokott, hagyományos, háromosztatú parasztházak sorába tartozik, sokkal inkább az iparosok igényeit elégíti ki. Utcára néző két szobája – ahol ma az 1970-es, illetve az 1930-as éveket bemutató kiállítás kap helyet – korábban is lakószobaként funkcionált, a nagykapu melletti, nyitott kovácsműhelyben pedig munka folyt. Az udvar közepén régen is kerekes kút állt, ekörül csoportosultak a bognárok, kádárok, abroncskészítők apróbb létesítményei. Utóbbiak tevékenysége a kovácsmesterséghez kötődött, segítségükre volt a kohó állandóan lobogó tüze, izzó parazsa. A ház mögött elterülő kertet már Elekes Gyula családja is művelte, a máig meglévő nagy gyümölcsfák némelyikét még ők ültették.
20151203 tajhaz 2A falu éppen Elekes Gyula aktív évei alatt – körülbelül az 1950-es évektől – olyan dinamikus változásokon ment keresztül, mint amilyen lázas munka a kovácsműhelyben folyt. Algyő lakosai ekkoriban kezdtek felhagyni a hagyományos paraszti, önellátó gazdálkodással, élelmiszereik megtermelésével, szerszámaik előállításával. Lassanként mesterségeket tanultak, gyárakban kezdtek tevékenykedni.

Algyő életmódváltásában a legnagyobb fordulópontot az olajbányászat megindulása jelentette. Az 1965-ös első fúrások megindulásával különféle változások is megkezdődtek, amelyek során a falu lakosainak életmódja megváltozott, a paraszti háztartásokat a polgári életvitel váltotta fel. Kiállításunk ezt a folyamatot hivatott bemutatni, és a Világok határán – Algyő az 1930 –1970-es években” címet viseli.
A látogató először a halászatot bemutató kiállítást tekintheti meg: a Tisza közelsége a falu lakosságának mindennapjait sokáig meghatározta, sőt, máig meghatározza. A halászmesterség sok algyői családnak jelentett kenyérkereseti lehetőséget. A folyó nemcsak halakat biztosított számukra, hanem az ártéri gazdálkodás komplex rendszerén belül épületfához juthattak, és a közlekedéshez kihasználhatták a vízi utat is, valamint gyümölcsösök telepítése, méhészetek létrehozása is lehetővé vált. A Tisza azonban nemcsak áldás, hanem átok is lehetett: A falu történetében több pusztító árvizet is feljegyeztek, például 1879-ből, amikor Szeged is csaknem megsemmisült. Pallavicini Sándor földbirtokos ekkor 300 holdnyi területet – a mai Sándorfalvát, ami ekkor jött létre – ajánlott fel a gyevieknek, hogy a folyótól távolabb kezdhessenek új életet. A költözés mellett azonban mindössze 74 család döntött. Az árvízveszély a XX. században sem szűnt meg, a folyó 1970-es áradása is majdnem katasztrófához vezetett. A 2000-es ciánszennyezés után pedig a halászat jelentőségének intenzív csökkenésével, szinte teljes megsemmisülésével kellett számolni.

20151203 tajhaz 4Egy, a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak fenntartott terem (ahol a fiatalabb korosztály – míg szüleik nézelődnek – akár társasjáték segítségével is felfedezheti Algyőt!) meglátogatása után a látogató az 1970-es évek világát megidéző konyhába és fürdőszobába lép. Az idősebb látogatók nosztalgiával gondolhatnak vissza fiatal korukra.
A következő kiállítóhelyiségben egy lakószobát láthatunk az 1970-es évekből. A kiállítás itt mutatja be a kor jellegzetes kockaházait, illetve az olajbányászat megindulása miatt tapasztalt életmódváltást is.

A fentiek megtekintése után a tájház vendége újabb ugrást tehet a múltba, ugyanis a következő kiállítás az 1930-as évekbe viszi vissza. Az időszak jellemző bútorai között bemutatunk egy sublótot és egy karospadot, továbbá a kiállítás a ’30-as évek „környezetbarát” életmódjára is reflektál. Hiszen az iparosítás előtt egy önellátó gazdaság tagjai – a dél – alföldi régióra jellemzően – gyakran tanyán éltek és földjüket művelték. Mai kifejezéssel élve biogazdálkodást folytattak. Tevékenységük során nem termeltek szemetet, mindent hasznosítottak, amit a kiállításban a kukorica példája szemléltet. A régi algyőiek „öko programja” napjainkban is mintaadó lehet.
A következő terem egy összeállítást mutat be az Algyőn gyűjtött archív fényképekből, melyek tulajdonképpen minden eddig bemutatott egységhez illusztrációként illeszkednek. Emellett a kívülállók számára rejtelmesnek tűnő „ő-ző” nyelvjárást ismerhetik meg az érdeklődők.
Végül a nyárikonyha megtekintése következik, ahol, többek között, konyhaszekrény, egy mosdótál és egy takaréktűzhely alkotják a berendezést. A kiállítóhelyiség használható, előzetesen megrendelhető program választása esetén ételkóstoló, kemencében sütés lehetséges! A hagyományos népi ételek készítése a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak is izgalmas része lesz.